Szakítás.....Szakítás, fájó pillanatok sora...
Szíved megkönnyebűl a tehertől, mikor elmondod,
hogy te már máshogy érzel, vagy halálos sebet kap,
és nem térsz magadhoz a fájdalomtól...
Majd elbúcsúztok a kínzó szavak után,
s akármelyik szív volt a tied ezen pillanatokban,
akár a vérző akár a megkönnyebűlt:
elindulsz valamerre s csak kavarognak gondolataid,
s a temérdek emlék mi vele összeköt...
Majd napok, s hetek, hónapok követik egymást.
Néha még eszedbe jut felvillanak emlékképek
a vele töltött gyönyörű pillanatok....
S lehet te voltál ki a végső szót kimondta és
azt hiszed hogy már nem szereted,
sok idő eltelik, távol vagytok egymástól de mégis,
valahogy mégis sokat eszedbe jutnak az emlékek...
Csak azt mondogatod magadnak: nem,
én nem szeretem őt ezek csupán emlékek...
Mondani mindent lehet, de érezni csak egyet,
szeretni őt mindennek felett...
Mondhatod azt százszor is, hogy nem, nem én nem szeretem,
szíved akkor is megtagadja szavad és csak szereti csendesen!